A COVID-19 járvány során súlyos árat fizettünk, közel 30.000 honfitársunk hunyt el a hivatalos adatok szerint a járvány miatt. Világelsők lettünk a népességarányos halálozás mutatójában, az okok feltárása során sokan rávilágítottak már arra tényre, hogy hazánkban a lakosság jelentős része eleve hendikeppel indult az életért vívott küzdelemben. A túlsúly, a mozgásszegény és egészségtelen életmód, a helytelen táplálkozás, az alkohol nyomán a középkorú és idősebb lakosság jelentős része számos betegséggel küzd. Ezek a betegségek márpedig mind megelőzhetőek, a kulcsa ennek a prevenció, egészségnevelés és a rendszeres szűrővizsgálat.
Hogy jön ez ide?
Egyik kedves kollégám, Dr. Sipos Attila találó mondása, hogy
a foglalkozás-egészségügy az egyetlen olyan orvosi diszciplina, ahol nem a beteg, hanem az orvos adja az első diagnózist
Hiszen mindenki csak akkor megy orvoshoz, ha valami baja van, ő mondja ki, hogy „beteg vagyok”, az orvos csak akkor tudja ezt meg, mikor már ott van a rendelésen.
Ezzel szemben a foglalkozás-egészségügyben megvan az az egyedülálló lehetőség, hogy mi, szakképzett orvosok találjuk meg a sok hozzánk forduló egészséges ember közt azokat, akiknél valamely betegség nyomaira bukkanhatunk. A betegségek korai fázisában márpedig sokkal nagyobb az esély annak visszafordítására, akár teljes gyógyítására.
Az egészségügyi alapellátásról és foglalkozás-egészségügyi ellátásról szóló jogszabályok pontosan meghatározzák a foglalkozás-egészségügy feladatait: a foglalkozás-orvostan a preventív medicina egyik legfontosabb ága, feladata multidiszciplináris és szorosan a munka világához kötődik.
Tevékenységének középpontjában a munkahelyen végzett orvosi ellátás, továbbá az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények kialakításában való közreműködés áll. Ennek során a fő cél a keresőképes ember (munkavállaló) egészségének megőrzése, fejlesztése, a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzése, valamint a népbetegségek korai jól gyógyítható formában történő feltárása (népegészségügyi célú szűrővizsgálatok). Feladata ily módon nem csak egészségügyi, hanem kiemelten nemzetgazdasági jelentőségű.
Minden országban alapvető társadalmi érdek, hogy a lakosság egészségi állapota folyamatosan javuljon, az egészségben megélt évek száma növekedjen, a megelőzhető, korai halálozások száma pedig csökkenjen. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálatok alapellátásban betöltött szerepe sajátos, népegészségügyi jelentőségű, hiszen döntően az előzetes és időszakos orvosi vizsgálatok keretében évente mintegy 2-2,2 millió egészséges munkavállaló ellátását (orvos-„beteg” találkozás) végzik. Ez egyébként jelentősen elmarad hazánkban a munkát végző személyek létszámától, ennek jellemzően két oka van: egyrészt kizárólag a munkaviszonyban foglalkoztatottakra terjed ki az ellátási kötelezettség, másrészt sajnos számos mikrovállalkozás és kisvállalkozás nem rendelkezik foglalkozás-egészségügyi szolgáltatóval.
A megfelelő munkahelyi feltételek és a munkakörülmények megléte jelentős mértékben lenne képes a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzésével hozzájárulni a betegségteher csökkentéséhez. (A nem megfelelő munkakörülmények miatt kialakult foglalkozási megbetegedések okozta „költség” évente eléri a 145 milliárd €-t az EU-ban). Kiemelt cél valamennyi munkát végző ember egészségének és biztonságának hatékony védelme, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok prevencióközpontú fejlesztése, hatékony irányítási rendszerének megteremtése, képessé tétele a munkavállalók egészségének nyomon követésére és az egészséget nem veszélyeztető munkahely megteremtésében való közreműködésre, a munkavállalók egészségének és munkavégző képességének megőrzésére.
Előbbi indokok, illetve a meghatározott szakmapolitikai célok elérése érdekében a felgyülemlett tapasztalatok alapján szükséges a foglalkozás-egészségügyi ellátás szakmai és működési feltételeinek áttekintése, a problémák azonosítása, a hatékony megoldások megtalálása, a szakma korszerűsítése, fejlesztése.
….folytatása következik…
