Az elmúlt hetekben szakmai körökben komoly vihart kavart Mvt. módosítás kapcsán először magáról a módosításról írtam, majd arról, hogyan érinti ez a munkáltatókat. Most pedig maguk a foglalkozás-egészségügyi orvosok következnek.
Jó ez nekünk?
Első ránézésre nem. Semmilyen olyan jogszabálymódosítást nem lehet jónak értékelni, amely a szakma véleményének teljes figyelmen kívül hagyásával született. Pedig lenne dolog bőven, az elmúlt években számos javaslat született a tennivalókkal kapcsolatban. Szeretünk panaszkodni sokszor a jogszabályaink tökéletlenségére, ugyanakkor érdemes szemléletváltással inkább arra fókuszálni, hogy a meglévő szabályrendszerből hogyan lehet a legtöbbet kihozni.
Mit tegyünk?
A jelenlegi tervezetben foglaltak alapján (persze ez a jövőben még változhat bármilyen irányba) egy jogszabályi dereguláció történik, tehát amit korábban a jogszabály tett kötelezővé, azt most meghagyja szakmai döntésnek. Ez persze azért véleményes, mert a munkáltató és a FESZ függő viszonyban van egymással, nem teljesen egyenrangú felek. Ez ellen csak úgy tudunk védekezni, hogy egységesen, kivétel nélkül komolyan vesszük magunkat és a szakmánkat.
- azon orvosok (és bocsánat, de ezek nagy többsége elsődlegesen háziorvos), akik csak pecsételik az alkalmasságikat, várhatóan el fogják veszteni a piacukat. Ez így ebben a formában jó. Fejezzék be, mindenkinek ez lesz a legjobb.
- azon orvosok, akik számára a foglalkozás-egészségügy eddig is csak alkalmasságvizsgálatot jelentett, azok vegyék elő a Munkaegészségtan tankönyvet, és lőjék be, hogy annak mekkora része foglalkozik a betegvizsgálattal, és mennyi a szakmával. Ha megvan a felismerés, akkor kezdjék el rendesen csinálni. Nem attól lesz szakmai egy hozzáállás, hogy 150/100-nál lekorlátozom az alkalmasságot, és elzavarom mindenféle vizsgálatra, hanem attól, hogy a helyén kezelem a betegvizsgálatot, és azt a munkakör szempontjából vizsgálom. Ez el is vezet a következő tennivalóhoz.
- Fel kell fedezni minden munkahelyet, akikkel szerződésben vagyunk. Helyzsínbejárás, jelenlét, kommunikáció a vezetőséggel, célok kitűzése, problémák megoldása. Nem ártana a kockázatértékelést is rendes formába hozni, ahol már eleve az, annak szerencséje van, de élővé kell tenni, az nem egy fölösleges papírhalmaz, amit csak a jogszabály miatt kell legyártani.
- Szükség van szakmai útmutatókra, protokollokra. Elkeserítő, hogy a szakterületen bár számtalan helyzetben jól jönne egy egységes szabályrendszer, mégsincs semmi támpont (nem vicc, keress itt érvényes irányelvet). A teljesség igénye nélkül néhány terület:
- az újonnan felfedezett emelkedett vérnyomás elbírálása foglalkozás-orvostani szempontból
- gépkezelők, emelőgép kezelők vizsgálatának szempontjai
- pszichoszociális kockázatnak kitett dolgozók kérdőíves vizsgálata és annak értékelése
- látásromlás a munkahelyen, elbírálás, teendők, megelőzés
- a munkahelyek munkahigiénés szemléjének módsertana és a bejárás során vizsgálandó szempontok
- a kockázatértékelés kötelező munkaegészségügyi elemei
- elektromágneses terek jelentette kockázatok felmérése, értékelése és kezelése
- munkahelyi elsősegélynyújtó képzés tematika
- munkahigiénés mérések – mikor szükséges, hogyan értékeljük
- vegyi anyagok, veszélyes keverékek munkaegészségügyi szempontú értékelése
- pszichoaktív szerek a munkahelyen, alkalmasság elbírálásának szempontjai és módszertana
Ahogyan a fentiekből látszik, a mostanihoz hasonló, szakmaiatlan módosítások ellen csak fokozott szakmaisággal tudunk fellépni. Az egyéni kis érdekek helyett (egymás alá ígérés, céghalmozás, nem a meglévő kapacitásra alapozott pályázatok, „ha megnyerjük, majd keresünk valakit” stb.) a szakmai, a közösségi és a BETEGÉRDEK előtérbe helyezése. Ugyanis a pecsételő orvos semmibe nem nézi a munkavállalót, az csak egy nyűg, ami hoz némi pénzt a konyhára, de alapvetően egyáltalán nem érdekli, nem foglalkozik vele. Nem panaszkodik, nincs vele dolog. A helyzet, maibe a foglalkozás-egészségügy került, közös felelősségünk, mi tehetünk róla, hogy így alakult. Nem adjuk meg a szakma méltóságát, sokan irodákban, alagsori raktárakban végeznek orvosi vizsgálatot, minimális tiszteletet sem adják meg a választott hivatásuknak, nem mellesleg teljesen fogyelmen kívül hagyják a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Össze-vissza írnak elő az alkalmasság megítéléséhez vizsgálatokat, de szakmailag megindokolni nem tudják, hogy miért kell 1 éven belüli labor a döntéshez egy 24 éves fiatalnak az irodai munkához, vagy éppen alváslabor vizsgálat kizárólag azért, mert valaki behúzta egy kérdőíven, hogy horkol.
Ideje végre egységesen fellépni, egységes, szakmai sztenderdek alapján végezni a munkánkat annak érdekében, hogy visszaszerezzük a szakma megbecsülését.
Tehát visszakanyarodva a kérdésre, hogy mit tegyünk, egyszerű a válasz. Tájékoztassuk a cégeinket a helyzetről, arról, hogy miért éri meg nekik fenntartani az alkalmasságvizsgálatok rendszerét, ne írjunk alá olyan kockázatértékelést, amiben az alkalmasságvizsgálat nem szerepel és nincs megfelelően, szakmai szempontok alapján szabályozva, ne kössünk szerződést olyan munkáltatóval, aki megúszásra játszik, magyarázzuk el, értessük meg velük, hogy ez nem adminisztratív tevékenység, hanem valós szolgáltatás a cég fejlődése érdekében.
Itt az ideje az újratervezésnek.
Kép forrása: reshoringinstitute
