Az 1. felvonásban már kivesézett törvénymódosítás természetesen a munkáltatókra is hatással van, most vizsgáljuk meg, mit jelent ez a munkáltatókra nézve.
Mi változik jogilag a cégek szempontjából?
Jogszabályi szempontból semmi. A munkáltató a Mvt. alapján továbbra is 100%-ban felelős a munkavédelmi feladatainak teljesítéséért, valamint a munkavállalónak okozott kárért továbbra is 100%-os kártérítési felelősséggel tartozik. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást a munkáltatónak a törvénymódosítás után is nyújtani kell (Mvt. 54.§ (7) i)), tehát semmilyen körülmények között nincs szó arról, hogy a jövőben ne lenne szükség a foglalkozás-egészségügyi orvosokra, vagy csökkenthető lenne a munkavédelmi feladatokkal kapcsolatos adminisztráció, pénzügyi- és erőforrásbeli költség.
Jogilag annyi történik, hogy eddig volt egy jogszabály, amely kötelező alkalmasságvizsgálatot írt elő (kötelező jelleggel), a jövőben ez bizonyos területeken továbbra is így marad, bizonyos területeken pedig a munkáltató döntési körébe helyezi ezt a kérdést.
A munkáltató el tudja ezt dönteni?
Szakmai szempontból nem. A munkáltatónak a jövőben is kockázatértékelést kell készíttetnie, amely továbbra is munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység, tehát azt kell tennie, amit ezek a szakemberek mondanak. Márpedig orvosszakmai szempontból nincs olyan lehetőség, hogy azt mondjuk, nincs szükség szűrővizsgálatokra. Minden szakember köteles legjobb tudása szerint, a szakmai protokollok és a tudomány fejlettségének megfelelően eljárni, márpedig azok jelenleg teljes mellszélességgel kiállnak a szűrővizsgálatok mellett.
Így amikor elkészül a kockázatértékelés, amelyben az szerepel, hogy előzetes vizsgálat mindenképp muszáj, az időszakos pedig bizonyos gyakorisággal szintén elvégzendő, akkor azt a munkáltató kiadja, és onnantól kezdve nem törvényi kötelezés alapján, hanem a munkáltató saját utasítása alapján kell azt végezni.
Miért nem bírálja felül a munkáltató pénzügyi érdekből a szakemberek javaslatát?
Egyrészt azért, mert a kockázatértékelés csak akkor érvényes, ha azt a szakemberek is hitelesítették aláírásukkal, és egy szakember (én például) nem írna alá szakmaiatlan szakvéleményt, másrészt pedig azért, mert a munkáltató pénzügyi érdeke pontosan az ellenkezőjét kívánja, azt, hogy az alkalmassági vizsgálatok történjenek meg rendben, időben.
A munkáltató jelenleg is egy szolgáltatási csomagért fizet egyáltalán nem nagy összeget (általánosságban 800-2000 Ft/fő/hó), amely összeg eltörpül a munkavállaló bére és egyéb jutattatásainak fényében, ugyanakkor nem csak orvosi vizsgálatot tartalmaz, hanem egy szaktevékenységi csomagot mintegy 15-20 feladattal, emlyekből csak egy az alkalmasságvizsgálat.
Az elmúlt két hétben több munkáltatóval is beszéltem, akik a célcsoportba tartoznak, tehát irodai, adminisztratív szolgáltatók. Mindegyik egyértelműen fontosnak és hasznosnak ítélte meg az alkalmasságvizsgálatokat. Ez logikus is, hiszen az időszakos szűrővizsgálatok révén megelőzhetőek a nagyobb betegségek, korai szakban elkaphatóak, ami által kevesebb lesz a táppénz, jobb a betegnek, plusz a munkáltatói felelősség kérdése is elkerülhetővé válik (pl. ágyéki gerinc problémák, carpal tunnel szindróma stb.).
Mi tehát a munkáltató érdeke?
A munkáltató érdeke az, hogy ha már egyszer a törvényi előírások és a jól felfogott saját érdeke miatt is igénybe kell vennie ezt a szolgáltatást, legalább jó minőséget kapjon a pénzéért.
Nem csodálkozom azon, hogy aki benyújtotta a törvényjavaslatot, haszontalannak ítéli meg az alkalmasságvizsgálatot, ha neki és baráti körének sosem csinálta senki normálisan. Valóban értelmetlen a vizsgálat nélküli pecsételgetés, valóban pénzkidobás a munkáltató részéről, ha sem korrekt betegvizsgálatot, sem azon kívüli értékelhető szolgáltatást nem vett igénybe, nem kapott. De ez nem ok arra, hogy ezt tekintsük normálisnak, „alap” helyzetnek.
A munkáltató keressen olyan foglalkozás-egészségügyi szolgáltatót, aki értéket ad, aki valóban kooperál, közreműködik, és segíti a céljai elérését a munkavállalók egészsége feletti őrködéssel, képzéssel, segítséggel. Bármikor lehet váltani, bármikor lehet jobbat találni.
A hatékony és minőségi foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás mindenkinek közös érdeke, a munkáltatóknak, munkavállalókank és az orvosoknak egyaránt.
Kiemelt kép: thehungryjpeg
