Gyakran előfordul, hogy a munkavállaló alkalmasságának elbírálásához szakorvosi véleményre van szükségünk. Elég, ha csak a képernyős munkakörökre és a szemészorvosra gondolunk.
Sajnos sok foglalkozás-egészségügyi orvos és sok egyéb szakorvos nincs tisztában azzal, hogy melyiküknek mi a kompetenciája, érdemes ezt tisztázni.
- Azt, hogy az illető alkalmas-e a munkakörben, nekem kell eldönteni, foglalkozás-orvostan szakorvosnak.
- Azt, hogy egy adott állapot/egészségkárosodás/betegség mi mindenre lehet hatással, milyen mértékben és időtartamban, azt a szakorvos tudja megmondani.
A legfontosabb mindig a kérdés feltevése
Ha szakorvosi véleményre van szükségünk, akkor mindig meg kell fogalmaznunk a kérdést, amire választ várunk.
Nem kell szégyenlősnek lenni, ha több kérdésünk van, írjuk le mindet. Például egy térdsérülés után megkérdezhetjük, hogy
- mennyi a várható gyógytartam
- mennyire végleges az állapot
- milyen mértékű a mozgásbeszűkülés
- mikortól terhelhető úgy, mint a sérülés előtt
- milyen gyakran és meddig szükséges traumatológiai kontroll
Az ilyen kérdések segítenek nekünk eldönteni, hogy milyen korlátozásokat határozzunk meg, mikorra rendeljük vissza a beteget, hogy egyáltalán tudjunk érdemben nyilatkozni a munkaalkalmasságról.
Ugyanakkor ne várjuk, hogy választ kapunk olyan kérdésre, amit nem kérdeztünk meg. Szóval nem szerencsés elküldeni azzal a beteget, hogy menjen a háziorvosához, az írjon egy beutalót a traumára, és hozza el az ambuláns lapot, ha majd készen van. Mert ebben az esetben szinte biztos, hogy nem lesz elég az nekünk, amit abban olvasunk.
Ha olyat olvasunk egy leletben, hogy a szakorvos szerint nem alkalmas az illető a munkára, mindig álljunk meg, és kezeljük fenntartásokkal a véleményt. Egyrészt ez mindig egy hiányos nézőpont, hiszen a szakorvos csak a beteget látja, fogalma nincs a munkakörről. Másrészt alkalmasság kérdésében csak foglalkozás-orvostan szakorvos nyilváníthat véleményt. Szóval álljunk meg, mérlegeljük, hogy miért írta a szakorvos azt, amit, és hogyan hat a betegség az alkalmasságra. Ha egyetértünk vele, ha nem, a végén miénk lesz az utolsó szó és az azzal együtt járó felelősség.
Kép forrása: Fortepan
