Egészségügyi dolgozók kötelező oltása

Home / Egyéb / Egészségügyi dolgozók kötelező oltása

Az elképzelés nem újdonság, hiszen a kilencvenes évek közepétől kötelező az egészségügyi dolgozók hepatitis-B elleni védőoltása is, tehát nem mondhatjuk, hogy a jelenlegi koronavírus-elleni védőoltási kötelezettség előzmények nélkül való.

Szakmai szempontból az is teljesen egyértelmű, hogy léteznek olyan munkakörök, ahol az ember nagyobb valószínűséggel van kitéve valamilyen fertőzés veszélyének, és ezen munkakörökben, ha azok ellen létezik védőoltás, azt a munkáltatónak fel is kell ajánlania. Erről már régóta jogszabály is rendelkezik.

Térjünk a tárgyra

Megjelent a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII.29.) Kormány rendelet, és az alapján minden egészségügyi szolgáltatónál bármilyen jogviszonyban foglalkoztatott személy vonatkozásában kötelező lett a SARS-COV-2 elleni védőoltás. Új szerződést (munka vagy megbízási, bármi) csak oltottal lehet kötni, a meglévő foglalkoztatottaknak pedig 2021. szeptember 15-ig meg kell kapniuk az első oltást.

Nem elemezni akarom a jogszabályt, hanem csak az abban foglalt foglalkozás-egészségügyi feladattal, azaz az oltások alóli mentesítéssel kapcsolatban szeretnék némi támpontot adni.

A jogalkotó szándéka egyértelmű

A rendelet mind szövegében, mind pedig indoklásában egyértelművé teszi, hogy nem akarja, hogy nyomós indok (azaz indokolható és igazolt egészségügyi indok) nélkül bárki oltatlanul dolgozzon az egészségügyben. Ez a megközelítés orvosszakmai szempontból is érthető, hiszen az egészségügyben dolgozók vannak kitéve legnagyobb mértékben a fertőzés kockázatának. Mivel a kockázatot leghatékonyabban a védőoltással tudjuk csökkenteni, így a jogszabály teljes mértékben korrelál a szakmai állásponttal, járványügyi és munkavédelmi alapelveinkkel.

A mentesítés folyamata

Először lássuk a rendelet szövegét:

1.§ (4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesül az a foglalkoztatott, aki részére egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt az (5) bekezdés szerinti orvosi szakvélemény is alátámasztja.

(5) Az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére, a háziorvosának javaslata alapján a munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott (1) vagy (2) bekezdés szerinti jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségügyi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos adja ki.

A fentiek egyértelműen leírják az eljárásrendet:

  1. A háziorvos kiadja az oltás alóli mentesítésre a javaslatot
  2. A fogleü orvos a háziorvos javaslata alapján mentesít(het)

Az eljárás során a foglalkozás-egészségügyi orvos előtt két lehetőség áll, az igen vagy a nem:

  1. Mint egy egyszerű átjátszó állomás, nem néz se jobbra, se balra, hanem a háziorvos véleménye alapján kiadja a mentesítést, nem foglalkozik semmivel. Ez gyakorlatilag felelősség nélküli döntéshozatal, hiszen nem ő mondta, hogy mentesíteni kell, ő csak a jogszabály miatt van a képletben. Ilyen szempontból mindegy, hogy indokolt vagy sem a mentesítés.
  2. Ha a háziorvos kiadja a javaslatot, és azzal a fogleü orvos az egyéb egészségügyi dokumentáció alapján nem ért egyet, megtagadja a mentesítést.

Ez utóbbi esettel kell kicsit foglalkoznunk. Ha a szakmai szempontokat és a jogszabályt nézzük, akkor kizárólag egészségügyi indoka lehet a mentesítésnek. Ha ez egy komoly, oltást akadályozó betegség, akkor bizony arról a fogleü orvosnak tudnia kell, magyarul nem elég egy háziorvosi “nem”, hanem látnunk kell azt a “nem”-et megalapozó szakorvosi javaslatot is.

Tulajdonképpen rendkívül kevés olyan állapot van, amikor az oltás abszolút kontraindikált, pl. a Pfizer esetén a polietilénglikol allergia, de akkor is kaphat más oltást.

Az eddig hallottak alapján a mentesítést leginkább azok kérik, akik nem akarják beoltatni magukat. Elvi, hitbéli, téveszmei, bizonytalansági vagy bármely más okból. Ezek egyike sem egészségügyi ok, bár a téveszme az már közelít egy más irányból.

Én még egy olyan egészségügyi dolgozóval sem találkoztam, akinek annyira súlyos immun-, onkológiai vagy más betegsége lenne, ami miatt nem oltható, de közben teljes erőbedobással dolgozik. Nyilván mindenkit nem ismerek, tehát lehet ilyen is, de 10 mentesítést kérőből gyaníthatóan egy ilyen sem lesz.

Amihez én tartom magam

Azt gondolom, hogy foglalkozás-egészségügyi orvosként nem leszek üzenőfal, így én a fenti opciók közül a másodikat választom, azaz önmagában egy háziorvosi javaslat alapján nem adok ki igazolást. Ha komoly a baj, tudni akarom, mi az, és ha indokoltnak látom én is, akkor mentesítem a dolgozót.

Minden egyéb esetben pedig felvállalom azt a véleményt – egyetértve a rendeletben foglaltakkal -, hogy csak olyan dolgozónak van helye az egészségügyben, aki be van oltva koronavírus ellen.

Mindenkinek szabad a döntés, a mérleg egyik serpenyőjében egy oltás, és semmi több, a másik serpenyőben a munka elvesztése vagy éppen az életpálya módosítása áll, annak összes bizonytalanságával, nehézségével.

A döntést valójában nem mi hozzuk meg, hanem a dolgozó, így a következményekért is ő viseli a felelősséget.